„Olyan neurokognitív zavarokat kutatunk, amelyek népegészségügyileg is kihívásokat jelentenek”
Részt vesz az NTA középiskolai és egyetemi programjában, mellette oktat és kutat, tudományos társaságot és egyetemi centrumot vezet. Azt vallja, hogy számtalan feladatát azért tudja jól ellátni, mert a csapat, amiben dolgozik, remekül működik. Februárban prof. dr. Hernádi István, a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karán működő Biológiai Intézet egyetemi tanára, valamint a Grastyán E. Transzlációs Kutatási Központ vezetője lett a Nemzeti Tudósképző Akadémia legjobb mentora.
Prof. dr. Hernádi István 2022-ben kapcsolódott be az NTA képzésébe, segíti a hallgatók toborzását és kiválasztását, a középiskolás tehetséggondozást is. Gimnazisták elsősorban nyáron szoktak érkezni a kutatócsoportjához, nagyobb létszámban. Év közben az NTA középiskolai programjában is tart előadásokat, egyéb helyszínek mellett volt például a szombathelyi ELTE Bolyai János Gyakorló Gimnáziumban, a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnáziumban, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumban. Az utánpótlás-nevelés a professzornak évtizedek óta szívügye, a PhD képzésben már régóta részt vesz. Eddig tizenegy PhD hallgatója szerzett tudományos fokozatot, és jelenleg is irányítja több PhD hallgató és számos tudományos diákkörös munkáját. Jelenlegi Szent-Györgyi hallgatója Bodó Angelika, aki negyedéves orvostanhallgató, a programba pedig másodévesként kapcsolódott be. Angelika a PTE Általános Orvostudományi Kar TDK tanácsának elnöke, a PTE Tudományos Diákköri Konferenciájának tavalyi első helyezettje és különdíjasa. Tavaly az országos TDK Orvos- és Egészségtudományi Szekciójától is különdíjat vehetett át.
„Angelika a mi munkánkba úgy kapcsolódott be, hogy jelentkezett az egyik kiírásunkra. Mi egy közepesen nagy kutatócsoport vagyunk, transzlációs idegtudományi kutatásokkal foglalkozunk. Elsősorban a kognitív, azaz magasabb szintű agyi működéseket vizsgáljuk, a neurokognitív zavarok hátterét próbáljuk feltárni. Nem sejttenyészetekkel és agyszeletekkel, hanem in vivo modellekkel dolgozunk. Ez azért fontos, mert a kutatásokban van egy olyan pont – főleg, ha gyógyszerfejlesztés is történik –, ahol már csak a teljes, működő, viselkedő organizmus vizsgálata segítheti a megértést. A transzláció esetünkben azt jelenti, hogy olyan preklinikai állatmodelleket használunk, amelyek magatartásukban a legjobban mutatják azokat az agyi élettani működéseket, amelyek a nem-humán főemlősökben és az emberben is adottak.” A professzor kutatócsoportjának összesen négy laboratóriumában – egy kisállat magatartás-farmakológiaiban, egy elektrofiziológiaiban, egy humán pszichofiziológiaiban és egy nem-humán főemlős kutatólaborban – végez kutatásokat, ezeket az NTA középiskolai diákjai is felkereshették már. A négy helyszín azért fontos, mert így a sejtszinttől egészen az emberi magatartásig lehet összehangolt vizsgálatokat folytatni.
Angelika egy olyan projektben vesz részt, ami a legmodernebb vírustechnológiához kötődik, az úgynevezett DREADD kemogenetikai technológia gyakorlati alkalmazását kutatja. Ez egy olyan módszer, amit az idegtudományi alapkutatásokban széleskörűen alkalmaznak, lényege, hogy célzott, szomatikus mutációk előidézésével receptorok génjét expresszáltatják a vizsgálni kívánt agyterületek idegsejtjeiben. „Mi ebben a kutatásban legelőször a táplálkozást szabályozó agyi központokkal foglalkozunk, mert annak gyógyszeres finomhangolása lehetővé teheti a táplálkozási szokások megváltoztatását. Ennek az elhízásnál és a kóros táplálkozásnál lehet terápiás szerepe. Ebben a témában épp most van bírálat alatt egy olyan publikációnk, amelyben Angelika is társszerző. A módszerrel már a kognitív működéseket is vizsgáljuk, elsősorban a figyelmet és a rövidtávú memóriát tanulmányozzuk vele, annak zavarait próbáljuk modellezni. A kutatás hosszabb távú célja az, hogy a humán neurokognitív zavarokban – más néven demenciákban – bekövetkező kognitív hanyatlás patofiziológiája is reverzibilisen modellezhető lehessen. Ez azért fontos, mert több évtizedes távlatban segítheti a gyógyszerfejlesztést és a gyógyítást.”
A kutatócsoport olyan tesztcsomagokat is fejleszt, amelyek egyes kórképeknél megjósolják egy-egy gyógyszerjelölt – egy fejlesztés alatt álló vegyület – klinikai hatékonyságát. Ez nehéz feladat, mert az ember legjobb modellje maga az ember, de nem lehet minden gyógyszerjelöltet emberen tesztelni. „Mi arra törekszünk, hogy kiválasszuk azokat a tesztvegyületeket, amelyek erre a célra a legmegfelelőbbek lehetnek. Elsősorban olyan neurokognitív zavarokkal foglalkozunk, amelyek népegészségügyi területen is kihívásokat jelentenek. Ilyenek például az öregedés következtében kialakuló neurodegeneratív folyamatok, neurokognitív zavarok. Foglalkozunk olyan pszichiátriai rendellenességekkel is, amelyek nem csak az idős korosztályt érintik. Ilyen például a depresszió, a szorongás és a skizofrénia, amelyek szintén megoldatlan betegségek, és nemcsak az érintettjeiknek, hanem a közvetlen környezetüknek, valamint az ellátórendszereknek is nagy kihívást jelentenek.”
A professzor kutatói és oktatói feladatai mellett elnöke a Pécsi Tudományegyetem Idegtudományi Centrumának és a Magyar Idegtudományi Társaságnak is, amelyeknek vezetése szintén komoly feladatot jelent. Mint mondja, teendőit azért tudja összehangolni, mert a csapat, amiben dolgozik, nagyon jó, befogadó és egyben elfogadó is. A csoporton belül rendszeresen vannak megbeszéléseik, próbálnak olyan közösséget építeni, ahol mindenki figyel mindenkire és segíti egymást. Ennek köszönhetően az NTA-s diákok is hamar megtalálhatják a helyüket a kutatócsoportban, hamar önállóvá tudnak válni. Ha mégis segítségre van szükségük, akkor azonnal ott van valaki mellettük, és támogatja a munkájukat a laborban. De ez nem csak az esetükben van így, hanem a teljes kutatócsoportban is. Ennek köszönhetően a hallgatók amellett, hogy a megismerkednek az idegtudományokkal és a kutatói lét nyújtotta szépségekkel és kihívásokkal, egy, a tudományt mindenek felett szerető és tisztelő kutatói közösség aktív tagjaivá is válnak már a tanulmányaik során.
2024.03.27.